1.fejezet

Az ébresztőóra éppen csak berregni kezdett a fülem mellett, amikor vámpírgyorsaságot nem tűrően, csukott szemmel nyomtam le a kis fekete gombot. Életem egyik legborzalmasabb napja virradt ma rám, hanem a legborzalmasabb.

A mai nap én és a családom elhagyjuk ezt az esős kisvárost és átköltözünk Canada egyik legnedvesebb helyére, Hilo-ba. A költözés szükségszerű volt, hogy fent tartsuk a látszatot. A Cullenek így is a tervezett időnél többet maradtak itt. A látszatot nagyban gyengítette a tény, hogy az elmúlt 7 évben a gyors fejlődésnek köszönhetően ma már úgy nézek ki, mint egy tizenéves kiscsaj.

Hát igen, így szokott ez lenni, ha az apám vámpír, az anyám, pedig ember volt, amikor megfogantam. Szerencsémre azonban a családom mindig is tanított engem, hogy a fejlődésemhez képest soha ne legyek elmaradva. Az agyam, pedig elsőre befogadta az új információkat. Még szerencse, hogy a memóriám olyan jó, mint a vámpíroké. Ezért van, hogy fiatal koromhoz képest a tudásom egy 15 éves fiatal fejlődési szintjén ál. Rengeteget köszönhetek a családomnak.

A szüleim, Bella és Edward akik imádnak engem.
A nagyapám Charlie, aki a családomban ritka kivétel, mivel ő ember és nem mellesleg a kisváros rendőrfőnöke. Nagyon imád engem, bár ez nem volt mindig így. Az első pár hónapban, mint a Cullen család rokona voltam nyilvántartva számára. A hasonlóság azonban köztem és a szüleim között rövid időn belül kitudódott. Mondhatni akkor nem volt Charlie a legnyugodtabb ember a világon, de szerencsére gyorsan megbékélt. Nagy öröm volt számára az, hogy van egy kis unokája.

A Cullen ági nagyszüleim is nagyszerűek. Carlisle és Esme a családunk agya és szíve. Carlisle mint orvos tevékenykedik, Esme otthon sürgölődik vagy régi házakat újít fel. De egy biztos: ők családunk alappillérei.

Ezen kívül van 2 nagynéném és 2 nagybácsikám. Ők is, mint mindenki a családunkban teljesen különbözőek. Egy mégis közös mindanyunkban: gyönyörűek vagyunk.
Rosalie az, aki ha belép egy terembe minden lány csúnyának érezheti magát az ő szépsége mellett. Ebből kifolyólag elég hiú is.
Emmett nagybácsim, aki a leghatalmasabb közöttünk, de leginkább egy játék mackóra hasonlít. Ő és Rosalie alkotnak egy párt.
A másik különleges pár Alice és Jasper. Ők később csatlakoztak hozzánk, de szerves részei a családunknak.
Alice, aki egy kis kobold és folyton a jövőben él. A legfurcsább közöttünk, de csak a jövőbe látóképessége miatt.
Jasper fő képessége a nyugtatás. Hát igen ő tudja befolyásolni az érzelmeket. Egy csepp feszültség sincs ott, ahol ő ott terem. Bella előtt ő volt a családunk legfrissebb vegetáriánusa.
És el ne felejtsem az én különleges képességű szüleimet. Apa gondolatolvasó, anyunak van egy speciális pajzsa, ami megvédi a nem fizikai támadásoktól.
Ők az én nem mindennapi családom.
Ezenkívül még az én szerelmem, Jacob is itt él velünk. Ő vérfarkas és egy bevésődés köt össze minket már életem első pillanatától fogva. Azért azt megjegyezném, hogy a vámpírok és vérfarkasok a legnagyobb ellenségek voltak még születésem előtt.
Ezenkívül a távolabbi családomhoz taroznak a Denali-klán tagjai is.

Most azonban Charlie és Jacob itt marad, míg mi elköltözünk. Itt hagyom az eddigi életem legszebb szintereit. A kis házunkat, a tisztást, a baseball pályát, a rezervátumot és megannyi apró helyet, amely szívemnek oly kedves emlékeket idéz fel.
Az ablakomon kitekintve a tájban gyönyörködtem, amikor Edward szavai zavarták meg a reggeli nyugalmat.

-Nessie ébresztő! Fél óra múlva indulunk, kezdj el készülődni.

-Neked is jó reggelt! Már megyek is.

Gyorsan felpattantam és már nyúltam is a szekrénybe. Körbenéztem hatalmas ruhásszekrényemben, keresve valami holmit, ami megfelelő a költözködéshez. Egy régi kopott tornacipőt láttam meg, ami megfelelt az elvárásaimnak. Kényelmes és nem feltűnő. Pont tökéletes. Még szerencse, hogy a lábam már nem nő olyan nagy ütemben így pont jó. Egy szakadt farmer és egy kinyúlt pulcsi volt még a szerencsés kiválasztott.

A telepakolt dobozok már a sarokban vártak. A legfelső doboz tetején egy aranyos kép volt, ami még egész kicsi koromban készült rólam. A képen én vagyok látható és Jacob vérfarkasként. Én épp megrántom a fülét, amikor a fényképezőgép elkattan, amiért ő elég elnyúzott képet vág. Nagyon cuki kép, az egyik kedvencem. Mellette, pedig egy bekeretezett rajz volt. Alice csinálta rólam meg Jacob-ról. Nagyon szép rajz lett.

Hirtelen visszarántom magam az emlékek közül mielőtt még újabb szívfájdalmam nem támad, az itt maradó szeretteim miatt. Egy egész farkas falka, akiktől fájó szívvel búcsúzom ma el. Az eltelt évek során a családom és a falka között egy szövetség erős köteléke húzódott, ami már nem is szövetség inkább barátság volt. Igaz nem minden farkas volt odáig értünk, de nagy része nyugodt szívvel mondhatom, hogy kedvelt minket. A mindig vidám Seth fog közülünk hiányozni a legjobban. Persze csak Jacob után. De ugyanakkor elmondhatom, hogy a nővéréről, Leah-ről nem mondhatom el ez. Valamiért ő mindig is ellenséges volt velem valamilyen mértékben. Bár Jacob szerint ez csak azért volt, mert ő még találta meg a maga bevésődését. Lehet, van benne valami igazság. Ahogy ezen gondolkodtam, megfogtam a fényképes dobozt és elindultam vele az autó fele. Beraktam a csomagtartóba és már fordultam is vissza a következőért. A mai reggelit kihagyom döntöttem el hirtelen, és inkább berakom a dobozaim a kocsiba.

Rosalie sportkocsija már tele volt ruhákkal, Emmett dzsipjén, pedig hatalmas dobozok hirdették a költözködés tényét. Egyedül Jasper motorja állt még üresen. Bár Alice-ről el tudom képzelni, hogy induláskor már ezen is lesz pár doboz. Anyu jelent meg az ajtóban egy hatalmas dobozt cipelve. Kevésen múlott, hogy nem bukott ki a küszöbön. Na igen, néha még előjön az emberi két ballábassága.

-Szia kicsim! Hogy aludtál?

-Szia neked is! Köszönöm jól. –füllentettem gyorsan. Az igazság az volt, hogy a fél éjszakán át csak forgolódtam és imádkoztam a nyugodt álom iránt. Ami, persze nem jött el.

Anyut viszont nem akarom evvel zaklatni. Tudom jól, hogy neki is nagyon fáj a költözés, még ha nem is mondja. Ő szeretett apját hagyja magára és ez az érzés sem lehet sokkal kellemesebb, mint az én állapotom Jacob miatt.
Tegnap voltam nála, a rezervátumban elbúcsúzni tőle, mert ma már nem látjuk egymást. A szívem szakadt meg, amikor az én édes plüssfarkasom könnybe lábadt szemeit nézve hagytam ott a búcsúcsókunk után.

A pakolással az egész reggel eltelt. Jasper motorjának mindkét oldalára volt már erősítve egy-egy doboz az induláskor. Na igen Alice-ben nem tévedtem. Kora délután már az összes autó dugig volt tömve különböző dobozokkal és mi fizikailag készen álltunk az indulásra.

Az útiterv szerint Rosalie, Emmett, Jasper és Esme egyenesen az új házba megy. Míg Carlisle, Alice, én és a szüleim még bemegyünk a városba elbúcsúzni Charlie-tól.