8. fejezet

Amikor reggel a lépcsőn jöttem lefelé Alicet találtam a nappaliban, amint unaloműzésként a mai napot vizsgálta.

-Nessie, Jacob ma érkezik?

-Nem holnap. Miért?

-Mert, az egész délután homályos. Egy farkas fog érkezni.

-Nem mondta Jacob, hogy hamarabb jön, de biztos meglepetésnek szánta.

-Igazad lehet, ne haragudj hogy elkotyogtam.

-Semmi baj. Na megyek is reggelizni. Jó reggelt! –köszöntem már a konyhába menet a többieknek.

-Szia Nessie, kész a reggelid. Zabpehely tejjel.

-Köszi Emmett. Gondolom nagyon nehéz lehetett elkészíteni.

-Eléggé. Nagyon rafkós ám a zabpelyhes doboz.

Gyorsan bekanalaztam a reggelim és már indultunk is az iskolába.
Vegyes érzelmek kavarogtak bennem egész nap, de jól titkoltam ezeket. Egyfelől hihetetlen boldog voltam, hogy Jacob 1 nappal hamarabb érkezik, másfelől azonban nagyon ideges voltam, hogy miért nem szól róla. Ráadásul nem is beszéltünk azóta, mert nem vette fel a telefont.
A napomat hangulatát még az a tény is emelte, hogy az iskola rosszalkodni kezdett. Eddig a büntetést egy tanár sem alkalmazta. Most viszont nem múlt el úgy nap, hogy legalább 5 diák nem lett volna a büntetésben Mr. Gray figyelő tekintete alatt. Mivel Mr. Gray csak médiát tanít, és az is csak heti kétszer van, ezért igen sok időt tölt a büntetésben lévők ügyelésével. Az iskola gyorsan elrepült, amíg Rachelle-el kitaláltuk, hogy a mi levelezésünk indíthatta el ezt a lavinát.
Az ebédet minden nap Austin-nal és a többiekkel fogyasztottam el, és a közös óráinkon mindig a „bandatagokkal” ültem. Egyre jobban beilleszkedtem és ennek nagyon-nagyon örültem.

Késő délután a vendég is megérkezett. Már mindenki otthon volt, amikor Edward és Alice egyszerre megszólaltak.

-2 perc múlva érkezik.

Én már pattantam is fel a kanapéról és rohantam is kifelé. Én akartam először látni Jacobot, és már hihetetlenül hiányzott.

-Nem az akit vártunk. –hallottam meg Edward hangját a házból, amint közli a tényt a többiekkel, amit én már a saját szememmel is láttam.

Az erdő szélén láttam meg az egyik farkast, de nem Jacob volt az.

-Szia Nessie! Mondhatom nehéz hozzátok eltalálni. Még szerencse, hogy ilyen jó a szaglásom.

-Szia! Te hogy kerülsz ide? Hol van Jacob?

-Téged is jó újra látni. Jake a rezervátumban maradt Billy-vel. Egyre rosszabbul van. Jake, pedig elküldött, hogy jöjjek el én. Hoztam neked egy levelet is. –nyújtotta fel a jobb kezét.

-Szia Seth! –köszönt a ház előtt várakozó családom

-Sziasztok! Jó újra látni titeket. Nagyon hiányoztok ám Forks-ból. –viccelődött Seth.

-Az meghiszem. Gondolom mindenki teljesen letargiába esett az elköltözésünk miatt. –válaszolt röhögve Emmett.

-Hát így is lehet fogalmazni.

-Gyertek be! Esme már készített nektek vacsorát. –tessékelt minket beljebb Bella.

-Az remek. Egész úton nem ettem semmit. Farkas éhes vagyok.

Seth viccén mindenki mosolyogni kezdett. Mint a rég nem látott barátait úgy köszöntött mindenkit. A fiúkkal lepacsizott, a lányokat megölelgette.

Senki arcán sem jelent meg fintor, amikor Seth a közelünkben volt. Igaz Rosalie-nak még mindig csak bolhás dögök voltak a farkasok, de Seth-et elég jól megtűrte.

Megannyi kérdéssel fejemben támolyogtam be a házba. A családom nagy része Seth-tel foglalkozott, csak Alice és a szüleim vetettek rám aggódó pillantást.

-Seth! Talán jobb lenne, ha odaadnád Nessie-nek a levelet. Már nagyon kíváncsi rá. –szólt oda Edward Seth-nek.

-Persze, el is felejtettem. Tessék. –nyújtotta nekem oda a már kissé koszos borítékot. –Bocsánat a koszért kissé nehéz levelet szállítani farkasként.

Ezen én is elmosolyodtam. A levelet kivettem a kezéből majd szó nélkül indultam el a szobámba.

Földszint: Seth és a Cullen család

-Gyere itt a vacsora! –tessékelte be Esme a konyhába Seth-et.

-Köszönöm. Nagyon szép a ház. –udvariaskodott Seth.

-A lányok ízlését dicséri. –válaszolt Jasper.

Seth leült az asztal mellé és enni kezdett. Gyorsan befalta az összes vacsorát, míg a feltett kérdésekre válaszolt.

-Charlie hogy viseli? –érdeklődött Bella.

-Szerintem remekül, persze az első nap necces volt. De mióta anya odaköltözött a szobádba, nagyon jól elvan Charlie.

Mindenki döbbenten meredt Seth-re.

-Hoppá! Azt hiszem te ezt még nem tudod. Sue felajánlotta Charlie-nak, hogy odaköltözik hozzá míg nem boldogul egyedül. Mi meg Leah-vel jól el leszünk nélküle is.

-Értem. Legalább nincs egyedül. –formálta a mondatot lassan Bella.

-Na igen. Az utóbbi időben tudod milyen jól elvannak. A végén még mostoha tesók leszünk. –viccelte el Seth a dolgot.

Egy halk morgás hagyta el Edward száját. Mindenki azt hitte, Sethre dühös, de amikor Alice-re néztek tudták, a jövőben történik valami.
Alice a messziségbe meredő tekintettel állt Jasper mellett.
Amikor visszatért mindenki várakozóan nézett rá.

-Mi történt? –kérdezte meg először Bella.

-Nem tudom pontosan. Csak úgy jött az egész.

-Mit láttál? –kérdezte most Carlisle.

-A közeli jövőt. Nessie nagyon dühös lesz. Láttam ahogy Esme rendbe rakja a szobáját. Utána azt, hogy mindenki nagyon szomorú, valószínűleg Nessie miatt.

-De miért? –ezt most Jasper kérdezte.

-A levél miatt. –szűrte a szavakat Edward a foga között.

-Mi van a levélbe, Edward? –idegeskedett Bella.

-Jacob szakított Nessie-vel.

Megfordult és kirohant a házból.

-Hova megy? –szólalt meg Rosalie.

Alice egy pillanatig a jövőt kémlelte, majd elfojtott hangon megszólalt.

-Vissza a rezervátumba. Meg akarja ölni Jacob-ot.

Egy pillanatra mindenki elhallgatott. Edward elmegy La-pushba, hogy végezzen Jacob-bal. Talán sikerül neki, talán nem. De a falka rá fog támadni. Nem tudják majd, hogy miért tette, de ösztönösen bosszút állnak a testvérükért. És Edward meghalhat.

-Vissza kell hozni!! –kiáltott fel Bella hisztérikus hangon.

Carlisle gyorsan mérlegelte az eshetőségeket majd kiadta az utasításokat.

-Jasper, Emmett és Alice ti elmentek Edward után. Lenyugtatjátok, lefogjátok és beszéltek a fejével. Rosalie te elkíséred Seth-et a határig. Vigyázol rá, ha ez jobban hangzik. Bella, Esme ti felmentek és próbáljátok megvigasztalni Nessiet. Én, pedig felhívom Samet, és elmondom neki az egészet. Telefonon tartjuk a kapcsolatot, ha bármi történik értesítjük egymást.

Mindenki beleegyezően bólintott, majd elindult a saját feladatára. Emmett-ék már elindultak, de Rosalie és Seth várt még pár percet. Carlisle már a telefonszámot ütötte be a telefonba, és Belláék is elindultak már felfelé hozzám, amikor egy nagy csörömpölést hallottak a szobámból.

Nessie szobája

Amint felértem a szobámba ledőltem az ágyra és kibontottam a levelet.

Lassan beszívtam Jacob ismerős illatát mielőtt olvasni kezdtem volna. Majd elkezdtem eddigi életem legfájdalmasabb levelének olvasását.

Drága Nessie!

Mielőtt elolvasod ezt a levelet tudnod kell, hogy mindig teljes szívemből szerettelek és szeretlek még most is.

De a te érdekedben meghoztam egy döntést, ami végleges és visszavonhatatlan. Kérlek ezután a levél után ne keress és ne gondolj rám soha többé. Nem akarom, hogy szenvedj miattam..

Tudnod kell, hogy én örülök minden egyes pillanatnak amit veled együtt tölthettem el, és megtisztelve érzem magam, hogy egy ilyen tiszta és nemes lány mint te szerettél engem.
Nagyon köszönöm!

De tudnod kell, hogy a nélküled töltött napok alatt sokat gondolkodtam rólad, rólam, kettőnkről. És rájöttem, hogy bármennyire is akarjuk azt, hogy együtt legyünk nincs közös jövőnk. Te a családoddal együtt folyton költözöl majd egyik helyről a másikra, míg én itt maradok örökre a rezervátumban. Nekem a rezervátum az otthonom és az itt élők a családom.
Te nem hagynád el a családod, és én sem hagynám el az enyémet. És ez így van jól.

Avval, hogy együtt maradnánk, csak magunkat áltatnánk. Te boldogtalan lennél, mert nem lennék veled, én boldogtalan lennék, mert nem lennél velem.
Én nem akarom mindezt. Nem akarom, hogy szenvedj és boldogtalan legyél miattam! Nem érek én annyit. Hisz nem vagyok több egy bolhás korcsnál.
Soha többé ne találkozz velem. Ne keress és ne is hagyj üzenetet. És ígérem én sem foglak keresni! Élj továbbra is boldogan, én is azt fogom tenni.

Kérlek ne haragudj rám! A döntésem nem ellened irányul, hanem érted van. Tudom, hogy egyszer megtalálod életed párját, akivel azután örökké együtt leszel, de nem én vagyok az. Azt a személyt, nem Jacob Black-nek hívják majd.
Köszönöm a veled együtt eltöltött szép napokat, és kérlek ne haragudj rám! Inkább ne. Kérlek ne haragudj magadra! Engem szívből gyűlölhetsz, akár meg is átkozhatsz, de NE HARAGUDJ MAGADRA! NEM A TE HIBÁD!
Üdvözlettel:
a te Jacobod
Jacob

A végig szorongatott levél, most könnyen esett le elernyedt kezemből. Mint egy halott falevél hullott alá egyest a padlóra. Minden olyan szürke és élettelen lett körülöttem. A szívem sajgott, a légzésem szaggatott lett a fájdalomtól, a szememből ömlöttek a könnyek.

Nem értettem mi történt. Nem emlékeztem semmire. A legutolsó emlékem, hogy Jacob telefonált, azután Seth megjelent, és kaptam tőle valamit. Nem tudtam, hogy ezek mikor történtek, nem tudtam mit kaptam Seth-től. Nem tudtam semmit és nem értettem semmit.
Élettelenül dőltem le az ágyra. Szédültem és forgott velem a szoba. Csukott szemmel kezdtem keresni valamit a közelben, ami magyarázatott adna a kérdéseimre. Egy levelet emeltem fel a földről és az első pár sorok után tudtam mi történt.

Jacob szakított velem. Jacob nem akar többé látni. Jacob nem szeret már.

Minden összemosódott előttem csak a fényképeket láttam a polcon. Felpattantam és legnagyobb erővel amit kifejtethettem, löktem le a polcról az összest. A padlón landoltak és csörömpölve törtek darabokra.

Azután minden erő elszállt belőlem és egyenesen az üvegszilánkok közé zuhantam. A legutolsó amit láttam, hogy anya és Esme berohan a szobába és a nevemet kiáltják.