7. fejezet

A délután további része kellemesen telt el. Én annak örültem, hogy új barátokat szereztem, a többiek, pedig az én boldogságomnak. Jasper mondhatni kirobbanó formában érezte magát. A kedvemet még csak fokozta az, hogy Jacob este felhívott. Igaz minden nap beszélünk telefonon, de ez most teljesen más volt.

A nappaliban megcsörrent a telefon, amikor a leckémet csináltam.

-Halló, Cullen ház. Nessie Cullen beszél.

-Szia Nessie, itt Jake.

-Szia Jake! Hogy telt a napod?

-Elég rosszul. Billy megbetegedett.

-Remélem rendbe jön. Mond meg neki, hogy üdvözlöm és mielőbbi felépülést kívánok neki.

-Persze átadom. És neked, hogy telt az első napod?

-Csodásan. Képzeld összebarátkoztam pár emberrel. Együtt is ebédeltem velük. Nagyon jó fejek.

Majd ha egyszer eljössz meglátogatni bemutatlak nekik.

-Ahogy akarod. Kérdezhetek tőled valamit?

-Persze bármit.

-Mit szólnál, ha a hétvégén meglátogatnálak?

Ezt komolyan mondod. Nagyon örülnék, ha eljönnél. Mit szólnál a péntek délutánhoz? Itt tölthetnéd a hétvégét. Persze csak, ha Billynek javul az állapota.

-Rendben, akkor pénteken.

-Jake valami baj van? Olyan fura a hangod.

-Dehogy semmi bajom. Csak aggódók apa miatt.

-Biztos? És Charlie hogy viseli?

-Elég jól tartja magát. Sue esténként nála van. Napközben, pedig dolgozik.

-Akkor jó. És van valami a rezervátumban?

-Mióta elköltöztettek nincsenek új tagok. És a legfiatalabbak közül ketten már nem képesek átváltozni.

-Az jó. Így is már olyan sokan voltatok.

Avval, hogy sokáig tartózkodtunk Forksban a falka létszáma megközelítette a 20főt. Sam-nek már nehéz dolga volt mindenkit kordában tartani. Ráadásul a meg növekedett falka hatalmas étel mennyiséggel járt.

-Nessie most mennem kell. Ellenőrzöm Billyt.

-Persze. Szia Jake!

Válasz már nem érkezett. Csak a telefon bugását hallottam.
Billy biztos jobban lesz péntekre, így Jakob eltud jönni hozzám. Különben nem ajánlotta volna fel.

-Jacob volt? –érdeklődött Alice, amint lesétált az emeletről.

-Igen. Pénteken meglátogat.

-Tényleg. Nem is láttam. –gondolkozott el Alice.

-Mert még nem biztos. Billy betegeskedik, de ha jobban van Jacob meglátogat.

-Érthető. Remélem hamar meggyógyul.

Szinte repültem a boldogságtól. A nap végén mégis fáradtan dőltem az ágyamba.

Reggel boldogan ébredtem. Jacobról álmodtam, ráadásul már alig vártam, hogy találkozhassam a bandával.

Az iskolában Rachelle látva a boldogságom azonnal kifaggatott. Földrajz volt az első órám. Felültünk a padra és úgy beszélgettünk, amíg a terem lassan megtelt.

-Szia Nessie!

-Szia Rachelle! Mi újság? Mi a legújabb pletyka?

Nem igazán foglalkoztattak a pletykák, mégis érdeklődtem. Jobban meg akartam ismerni a többieket. Nem utolsó sorban Rachelle tudta meg az elsők között az összes pletykát.

-Még nincs semmi új. Feléd mizujs? Csak úgy ragyogsz.

Chris ekkor tette le mellém a táskáját. Csak a bosszantása végett, de ma is ugyanarra a helyre ültem. Egy gyors Helló után tovább folytattuk a beszélgetésünket.

-Tényleg? Tegnap beszéltem Jacob-bal.

-Jacob? Ő a barátod ugye?

-Igen. Már régóta együtt járunk. Nagyon szeretjük egymást.

-És hogy néz ki? Mesélj róla!

-Húszon éves és a Forks melletti rezervátumban él. Ő indián. Nagyon magas és hihetetlenül izmos. Jóképű és kedves.

-Egyszóval tökéletes. –mondta ki egyszerűen Rachelle.

Nem néztem Chris-re, de hallottam ahogy mozgolódni kezdett.

-Így is mondhatjuk. –mosolyodtam el.

-Jó reggelt kívánok! Kérem foglalja el mindenki a helyét. –lépett be Mr. Stanley.

-Majd még óra után mesélsz. –suttogta nekem Rachelle.

-Megbeszéltük.

Chris egész órán felém se bagózott aminek én személy szerint nagyon örültem. Később még meséltem Rachelle-nek Jacob-ról.

A boldogságomat még Mr. Gray sem ronthatta el médián. Amint művészettörténelmen Rach-hel leveleztem eszembe jutott, egy ötlet. Gyors le is írtam Rachelle-nek.

Eszembe jutott hogy segíthetnénk Mr. Gray-nek, hogy kevésbé legyen ilyen morcos.

Mond mi az? Engem is érdekel

Amikor az első nap bementem a titkárságra Mr. Gray kísért be. A titkárnő, Peggy teljesen odavan érte és fordítva. Komolyan látnod kellett volna őket. Annyira édesek voltak.

Tényleg? Nem is gondoltam volna. Mr.Gray és Peggy. Jól eltitkolták. Hihetetlen. Ezeket
összekell hozni!!.

-Megnézhetem hölgyeim azt a papírt! Jól gondolom, hogy nem a tanórai anyagról leveleznek?

-Elnézést Mrs. Raynolds. Többször nem fordul elő. –hebegte Rachelle.

-Elnézést. –mondtam gyorsan én is.

Kivette a papírt a kezemből és elolvasta. Nagyot nézett majd zsebre vágta a kis cetlit.

-Gondolom tudják, hogy az órákon tilos a levelezést!

-Igen, tanárnő. Nagyon sajnáljuk.

-Azt elhiszem, de a házirend mindenkire vonatkozik. A büntetésük, pedig tanítás után 1 óra a
büntetésben. Az igazgatónak, pedig nem mondom el ezt a kis affért.

-De, tanárnő.. -kezdtem volna, ha Rachelle nem szól közbe.

-Köszönjük tanárnő. Nagyon hálásak vagyunk érte.

A tanárnő bólintott és visszament a tanári asztalhoz, majd tovább folytatta az órát. Én, pedig mérgesen suttogtam Rachelle-nek.

-Miért vagy hálás neki? És mi egyáltalán az a büntetés? Még sosem hallottam róla.

-Hálás vagyok, mert nem mondja el az igazgatónak. Nagy bajban lennénk, ha ezt megtudná. A büntetés, pedig csak annyi, hogy óra után beülünk egy kijelölt terembe és csendben megcsináljuk a leckét. Azután, pedig amikor megkérdik, hogy megbántuk-e a tettünket bólogatunk. Hülyeség az egész és ezt a tanárok is tudják. Ezért is nem szoktak egy diákot sem a büntetésbe küldeni.

-Értem.

Ha megtudják, ezt a többiek nagyon nem fognak nekem örülni. Az egyik legfontosabb szabályunk, hogy ne kelts feltűnést. Erre én 1 hét alatt kétszer is megszegem ezt. Először a segélyakcióm Nike Rosberg-gel, most meg ez. Kellett nekem ez a cirkusz? Nem!
A kicsöngetés után Mrs. Raynolds közölte velünk a tudnivalókat a büntivel kapcsolatban.

-A két büntetésben lévő, a titkárság melletti terembe menjenek az utolsó órájuk után.
Viszontlátásra!

-Viszlát!

-A titkárság melletti terembe? Ott szinte soha sincs óra. Miért pont oda kell mennünk?

-Fogalmam sincs.

Mit nem adtam volna, ha most én is beleláttam volna Mrs. Raynolds feléje, úgy mint Edward.

-Akkor a büntetésben találkozunk. Szia!

-Oké. Szia!

Elballagtam a szüleim terméhez és közöltem velük a tényeket.

-Sziasztok! Van egy rossz hírem!

-Szia Nessie! Mi történt? –vágott egyből aggodalmas képet Bella.

-Az iskola után még 1 órát büntetésben kell töltenem. De nem kell megvárnotok, majd hazamegyek gyalog.

-Ugyan ne hülyéskedj! Miért kaptál büntetést? –kérdezte Edward mintha nem tudná a választ.
Kedves apa a próbálkozás. Mintha nem tudnád már a választ. –gondoltam magamban.

-Nem is tudom. Nem gondolsz a konkrét indokra. –válaszolt a gondolatomra.

-Szóval leveleztem Rachelle-lel az órán és Mrs. Raynolds meglátta. Annyira sajnálom! Tudom,
hogy kerülnöm kellene a feltűnést.

-Semmi baj Nessie. Bárkivel előfordulhat. –védett egyből meg Bella.

-Az lehet, de nem kétszer 1 hét alatt.

-Lehet, hogy ez a kis akciód nem is fog rosszul elsülni. –mondta Edward, amikor meglátott a
tanári felöl jönni egy tanárnőt.

-Micsoda? –kérdeztem rá.

-Semmi, majd te is rájössz a büntetésen. –mosolyodott el. –És megvárunk téged.

-Nem muszáj. Tényleg haza tudok sétálni.

-Abban biztos vagyok, de fura lenne, ha hagynánk, hogy ennyit sétálj. –felelte Bella

-Rendben. Csak ennyit akartam.

Elköszöntünk majd mentem is az órámra.

A kijelölt terem előtt találkoztam Rachelle-lel. Nem kis meglepetésünkre, amikor benyitottunk
az ajtón nem más fogadott minket mint Mr. Gray.

-Jó napot tanár úr! A büntetésbe jöttünk.

-Jó napot! Már vártalak titeket. Végre van egy kis dolgom. Ebben az iskolában nagyon jó a fegyelem, és ha valakik leveleznek órán azokat meg kell büntetni.

Elfoglaltuk az első padot, majd nekiálltunk megcsinálni a leckét. Legalább avval is múlik az idő. Alig 5 perc után Mr. Gray fészkelődni kezdett.

-Ha nem probléma kimegyek és iszok egy kávét. Azonnal jövök, addig maradjatok nyugton.

-Persze tanár úr, csak nyugodtan. Mi még itt leszünk egy ideig. –mondtam kedvesen.

-Rendben. –válaszolta majd kiment a teremből, nyitva hagyva maga után az ajtót.

-Mit csinálsz? –fordult felém Rachelle.

-Szerinted?

-Fogalmam sincs. Mi ez a duma? „Menjen tanár úr, csak nyugodtan.”

-Szerinted véletlen, hogy pont a titkárság melletti teremben vagyunk? És, hogy Mr. Gray az ügyelő tanár?

-Nem! –mondta Rachelle, és láttam rajta, hogy megértette.

Egyikünk sem mondta ki, de mindketten tisztában voltunk a ténnyel. Mrs. Raynolds szándékosan küldött minket a büntetésbe. Tudta, hogy Mr. Gray az ügyeletes tanár. Kiválasztotta a legközelebbi helyet a titkársághoz és ideküldött minket. Az egész tanári kar tudja, már a levelezésünkből Mr. Gray és a titkárnő bimbózó kapcsolatát. Edward, ezért is mondta, hogy „Lehet a kis akciód nem is fog rosszul elsülni!”

Meg sem lepődtünk, amikor a büntetés végéig nem láttuk viszont Mr. Gray-t. Hallottuk, amikor bement a mellettünk lévő titkárságra. Mrs. Raynolds jött be a terembe és elengedett minket.

-Letelt a büntetésetek, elmehettek.

-Köszönjük. Viszlát!

-Viszlát!

Gyorsan eltűntünk a teremből.

A parkolóba kilépve zuhogó eső fogadott minket. A Volvó ott várakozott még a parkoló szélén. A kijárattól nem messze, egy régebbi típusú Audi árválkodott. Legnagyobb meglepetésemre nem volt üres. Emberi szemmel kivehetetlen volt ebből a távolságból, zuhogó esőben az ismeretlen arca, de én felismertem Austint benne. Megjegyzést nem tettem, mert, ebből a távolságból nem kellett volna, hogy lássam tisztán az arcot. Így egy gyors köszönés után átszaladtam a Volvóhoz és bepattantam a hátsó ülésre.

-Sziasztok! A tanárok is összeakarják őket hozni?

-Szia kicsim! Igen azt szeretnék. Nem is gondolták volna Mr. Gray-ről.

-Hát, akkor megérte ez az 1 óra büntetés.

A következő pár nap rózsaszín ködben telt el, egészen csütörtök reggelig.