9.fejezet

Valahol az Olimpic hegységben

-Hagyjatok békén! Jasper ne nyugtatgass! –mondta dühösen Edward.

-Edward gyere vissza. Annak semmi értelme sincs, hogy feleslegesen megölesd magad.

-Alice te ezt nem értheted.

-Miért ne érteném? Jacob szakított Nessie-vel.

-Fájdalmat okozott neki. Megesküdtem, hogy megölöm, ha bántani meri Nessiet. És te még

védelmezed őt?

-Nem védelmezem Jacobot, de örültséget csinálsz. Avval, hogy megölöd még nagyobb fájdalmat okozol csak Nessie-nek. Ne akard, hogy úgy gondoljon rád mint arra a személyre aki megölte a szerelmét.

-Sohasem volt a szerelme. Az a korcs csak belévésődött. Nem tehetett ellene semmit.

-Edward gondolkozz. Te sem vagy jobb mint Jacob. Emlékszel még Bella 18. szüli napjára? Elhagytad Bellát és azt mondtad neki, hogy nem szereted. Azt mondtad neki, hogy soha többé nem fog téged látni. Otthagytad őt, egy érzelmi nyomorékot csináltál belőle. Téged mégsem akart senki sem megölni, rajtam kívül. Akkor miért akarod most bántani Jacobot? És ne értsd félre nem Jacobot védelmezem, hanem Nessiet. Nagyon rosszul érezné magát ha megölnéd a vérfarkast akit szeretett.

-De..

-Nincs semmi, de. Tudod, hogy igazam van. És igazat is fogsz adni nekem. Láttam. –mosolyodott el Alice, mert tudta, hogy nyert.

-Most már indulhatunk? –kérdezte Jasper.

-Ez nagyon aljas volt Alice. –mondta Emmett.

-De igazam van. És ezt Edward is tudja.

Mielőtt még elindulhattak volna, megcsörrent Alice telefonja.

-Szia Alice! Megtaláltátok?

-Szia Carlisle! Igen és már le is beszéltem róla. Nem tudom, hogy jutott ilyen örültség az eszébe. Bár tudod, hogy milyen. –tette hozzá még Alice Edward idegesítéseképp.

-Rendben. Felhívtam Samet. Elmondtam neki, hogy mi történt. Nem érti, hogy Jacob miért tette ezt. Már az nagy meglepetés, hogy ennyi ideig bírták egymás nélkül. Az, pedig, hogy szakított vele képtelenség. Megígérte, hogy beszél Jacob-bal.

-Hogy van Nessie? –szakította félbe Alice Carlisle szóáradatát.

-Nessie! –kiáltott Bella.

-Carlisle, gyere gyorsan! –hallották meg Esme kiáltását a telefon másik végén.

-Most mennem kell. Gyertek olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtok.

-Azonnal indulunk.

Egy szempillantás múlva már Edward és a többiek hazafelé rohantak.

-Jobban van már?

-Igen mindjárt felébred. A tegnap délután minden erejét kiszívta. Pihenésre van szüksége. –felelt Carlisle, Bella kérdésére amikor ébredezni kezdtem.

Tegnap délután? Mi történt? Olyan ürességet érzek a mellkasomban. Mintha nem dobogna a szívem.

-De ugye nyugtatót nem fogsz már neki adni?

-Nem. Bella, tudod jól, hogy csak a görcsei miatt adtam neki. Többet nem fog kapni.

-Mi történt? –kérdeztem rekedt hangon. A torkom száraz volt, és csak egy pohár vizet szerettem volna.

-Kicsim, végre felébredtél. Nagyon aggódtunk érted.

-Hol van apa? Mi történt?

-Lent van a konyhában. Hoz neked ebédet.

-Ebédet?

-Igen. Majdnem egy egész napot átaludtál. Jól vagy? –kérdezte Carlisle.

-Azt hiszem, igen. Mi történt?

-Sokkot kaptál.

-De miért? –lettem most már egyre idegesebb, mert rájöttem, hogy elhallgatnak előlem valamit.

-Seth itt járt. Hozott neked egy levelet Jacob-tól. Szakított veled.

-Szakított? Az nem lehet.

A következő 2 nap teljesen egybe olvadt. A sajgó fájdalmat már kezdtem megszokni a szívem helyén. Egész nap ágyban voltam, állandó felügyelet alatt. A levelet többször is elolvastam és lassan elhittem azt ami benne állt. A szobámból az összes Jacobos kép eltűnt, a legalsó fiók mélyére. A hétfő reggel hihetetlen gyorsasággal jött el. Mindenki legnagyobb meglepetésére belevágtam az iskolába. Legalább elterelem a figyelmem a szerelmi bánatról.

Rachelle már az iskola előtt várakozott ránk. Mosolyogva integetett nekem amint meglátott. Amikor már elég közel értem hozzá, hogy meglássa az arcom, szó szerint az arcára fagyott a mosoly.

-Mi megyünk is. Majd később találkozunk. –mondta Bella, majd elment a többiekkel együtt.

-Szia Nessie! Mi történt? Hol voltál pénteken? Aggódtunk érted.

-Szia! Aggódtatok értem?

-Igen, én a leginkább, de a többiek is. Mesélj mi a baj?

-Semmi, jól vagyok.

-Ugye nem gondolod komolyan, hogy ezt el is hiszem?

-Nem. De tényleg nincs semmi.

-Remélem tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. A legjobb barátnőm vagy. Megbízhatsz bennem. Jacob a baj?

-Köszönöm ez kedves. Én is úgy tekintek rád mint a legjobb barátnőmre. És igen Ő. Vagyis már nincs baj vele.

-Ezt, hogy érted? Szakítottatok?

-Így is lehet mondani. Nem jött el a hétvégén. Csütörtök délután az egyik közös barátunk meglátogatott minket és hozott nekem egy levelet Jacob-tól.

-Levélben szakított veled? Mekkora aljas dög! Nem gondoltam, hogy ekkora szemétláda. Ahogy meséltél róla, azt hittem, hogy egy lovag.

-Kérlek, ne beszéljünk róla. Tudod, nagyon fáj még nekem.

-Azt elhiszem. Tőlem le van ejtve a téma. Elhiszem, hogy totálisan szét vagy esve. Képzeld sikerült az összehozó akció.

-Tényleg? Hogy-hogy?

-Pénteken egész nap a büntetésben volt Mr. Gray. Mondhatni a tanárok és a diákok összefogtak a jó cél érdekében. A hétvégén, pedig látták őket együtt a városban.

-Ez szuper. Legalább valakinek összejött az élet.

-Hé, ha azt mondod, ne beszéljünk róla, akkor ne kezdj el nekem itt keseregni. Találsz százszor jobb fiút mint ez a Jacob.

-Köszönöm, Rachelle. És amúgy, hogy telt a hétvégéd?

-Remekül. A neten találtam egy művészeti iskolát, Bostonban. Másfél hónap múlva felvételt tartanak. El szeretnék menni.

-Művészeti iskola?

-Igen, táncos akarok lenni. Igazából tánctanár, de ahhoz először profi táncos múlttal kell rendelkezni. És ez a művészeti suli elég jó oktatást biztosít, és a tandíj se drága.

-Hűha. Ennyire jól tudsz táncolni?

-Remekül táncol, mint egy angyal. –jött oda Austin hozzánk, amint a folyosón sétáltunk. –Amúgy Sziasztok!

-Szia Austin!

-Hallottátok a nagy hírt?

-Nem, de mond mi az.

-Kitűzték a bál időpontját. November első szombatján lesz.

-Miféle bál?

-A Hallowen bál. Hagyomány a suliban, hogy minden tanévben kétszer bált rendeznek. Az egyik Hallowen környékén van. A másik, pedig az iskola végén. Valamelyikre muszáj elmenned.

-Bál meg tánc. Nem igazán nekem való.

-Muszáj eljönnöd. Mindenki ott lesz. Na én megyek is. Sziasztok!

Evvel Austin be is kanyarodott a következő terembe.

-Te és Austin együtt mentek a bálba?

-Még nem tudom. Jó lenne. Rob és Nick, már elhívta Ashleyt és Samet. Amúgy meg azt mondtha hogy beszélni akar velem ma. Akkor jössz?

-Nem is tudom. Igazából nem akarok egyedül menni.

-Ne csináld már. Tutira nem fogsz egyedül menni. A srácok hülyék, ha egy ilyen jó csajt mint te, hagynak parlagon heverni.

-Rachelle, ne bolondozz már. Nem vagyok én olyan jó csaj.

-Hát, te tudod. Na jól van én megyek. Üdvözlöm Samet.

-Oké átadom. Szia!

-Szia!

A második szünetben találkoztam Ashley-vel. Kérdően néztem rá, mert Rob nélkül volt.

-Szia Nessie!

-Szia Ashley! Robot hol hagytad?

-A teremben. Négyszemközt akartam veled beszélni. Kérdezhetek tőled valamit?

-Nyugodtan.

-Igaz, hogy Austin téged hívott el a bálba? Rachelle teljesen ki van tőle. Attól hogy te most szakítottál a barátoddal még nem kellene Austinra rászállnod.

-Nem! Még az sem biztos, hogy megyek. Honnan hallottad?

-Rachelle-től. Austin nem hívta meg. Azt mondta Austin neki hogy téged hív meg.

-Nem, kizárt dolog, hogy engem hívjon meg.

-Akkor, rendben, csak ennyit akartam. Majd találkozunk ebédnél.

-Oké.

Majd a köszönés után elment mindenketten elmentünk az óráinkra. A következő óra gondolkozással telt el. Borzalmasan vagyok Jacob miatt és egyedül Rachelle támogat. Remélem nem fog velem összeveszni Austin miatt. A vak is látja, hogy tökéletes párt alkotnának. Avval, hogy engem hív meg a bálba csak összezavarja a dolgokat. Az lehetetlen, hogy engem hívjon meg.

Legnagyobb elképedésemre a szünetben Austin keresett fel.

-Szia Nessie! Kérdezhetek tőled valamit?

Ez nem lehet igaz. Most fog meghívni a bálba. Nem mehetek el, Rachellet kell vinnie a bálba.

-Megharagudnál, ha nemet mondanék?

-Gondolom akkor már hallottad.

-Igen mindent tudok. Miért nem Rachellet hívod?

-Igazából őt akartam, de fantasztikusan táncol. Én viszont egyáltalán nem tudok. Nem akarok előtte leégni.

-Ugye, ezt nem mondod komolyan? –hitetlenkedtem.

-Vagy téged viszlek el, vagy otthon maradok. Otthon azonban nem maradhatok. Tudod kötelező.

-Szuper. Remélem azt tudod, hogy Rachelle irtó pipa rám.

-Sajnálom.

-Avval most nem megyek sokra. De, várj csak van egy tervem.

-Minden megoldásra vevő vagyok.

-Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy elmegyek veled a bálba. Közben te megkéred Rachellet, hogy tanítson meg táncolni, mert nem akarsz leégni előttem. Rachelle megtanít táncolni, azután a bál napján elmondunk neki mindent.

-De akkor te kivel fogsz elmenni a bálba?

-Én nem megyek. Majd a tavaszira. Megfelel a terv?

-Nekem megfelel. Igazából oltári jó terv. Rachelle megtanít táncolni, és akkor nem fogok leégni előtte. Te egy zseni vagy! Köszönöm!

Nyomot egy nagy puszit a homlokomra, majd elment.

Mondhatom a folyosón mindenki engem bámult. De jó, meg lesz a legújabb pletyka.

Ebédnél Rachelle a lehető legtávolabb ült tőlem és végig hozzám se szólt. Ashley is megrovó pillantással nézett rám. Gondolom hallották már a történetet.

Egy valamire nem gondoltam, amikor kigondoltam mindezt. Arra, hogy Rachelle és a többiek mit fognak gondolni. Remélem nem fogja magát sokáig bántva érezni.

A következő két hét pocsékul telt el.

A születésnapom megünneplése igazából teljesen elmaradt. Szerencsére Alice nem rendezett túl nagy bulit. Csak szűk családi kör. Az ajándékbontás után ettem egy keveset a tortából, azután mentem aludni.

Jacob küldött egy születésnapi képeslapot, és Charlie is meglátogatott.

Az iskola sem vidított fel. A többiek úgy ahogy beszéltek velem, de Rachelle nem békélt meg. Csak köszönt, de azt is csak azért, mert nem akart faragatlan lenni. Egyedül csak annak örülhettem, hogy legalább Austinnal jól haladnak a tánctanulással.

Családom legnagyobb bánatára egyre jobban belesüllyedtem a Jacob miatti öntudatlan állapotba.

Szörnyen nézhettem ki.

Egyszer Alice azt mondta, hogy ugyanolyan rosszul nézek ki, mint Bella régen. Mivel én nem tudtam mire gondol elmesélte. Emlékszem fent ült az ágyamon és mesélni kezdte a történetet.

-Pár évvel ezelőtt Bella 18. születésnapján kezdődött. Megvágta az ujját a papír, amikor próbálta kibontani az egyik ajándékot. Jasper, pedig rátámadt. Edward, hogy védje Jaspertől hátralökte és Bella egyenesen az üvegszilánkokba esett. Emlékszem, hogy a karja tele volt szilánkokkal. Carlisle szedte ki őket belőle. Ezután mi elköltöztünk és Edward szakított Bellával. Amikor pár hónap múlva egy szerencsére téves látomás miatt visszajöttem láttam, hogy milyen pocsékul néz ki. Olyan volt mint valami élőhalott. Elmesélte, hogy addigra már kipróbálta a motorozást és a sziklaugrást. Edward, pedig kis híján megölette magát Bella miatt. Ha én és Bella nem érünk volna oda Volterrába időben meg is ölték volna. Még ma is kiráz a hideg, ha arra a napra gondolok.