11. fejezet

Ahogy közeledtünk Billy-ék háza felé, egyre jobban öntött el a pánik. Mit nem adnék most Jasper nyugalomhullámaiért. A hátsó ülésen ülve nyugtatgatni próbáltam magam. Valami szépre gondolni. Sajnos semmi sem jutott az eszembe.

Amikor a házhoz értünk épp Seth és Sam jöttek ki az ajtón. Mindkettőjük arcáról leolvasható volt, hogy nem látnak túl sok esélyt a felépülésre. Ám amikor megérezték a vámpírszagot kíváncsian tekintettek fel.

-Sziasztok lányok! Jó napot Charlie! –köszöntek nekünk, ahogy elindultak felénk.

-Sziasztok!

-Meglátogatjátok Billyt? –érdeklődött Seth miután alaposan szemügyre vett.

-Igen, villámlátogatáson vagyunk és hallottuk, hogy mi történt. –mondta anya.

-Gyertek bekísérlek benneteket. Úgyis csak levegőzni jöttem ki. –szólalt meg Sam.

-Én még maradok egy kicsit. -mondta Seth, és közben intett nekem, hogy maradjak.

-Mindjárt megyek én is. Csak még kérdezek valamit Seth-től.

-Rendben. –mondta Sam miközben helyeslően nézett Sethre.

Miután bementek a többiek Seth elindult az erdő szélén lévő pad felé.

-Hogy, hogy itt vagy? –kérdezett rá egyből.

-Nagyapa miatt. Nagyon rosszul viseli. Különben be nem tenném a lábam ide.

-Érthető. Sam már aggódott Charlie miatt. Nagyon rosszul nézett ki, de most sokkal jobban fest.
És hogy bírod?

-Nehezen. Azt a hétvégét ágyban töltöttem, mert nem engedtek felkelni. Azóta, pedig éppen csak megvagyok. Ő rendben van?

-A falka mellette van és sokat segítünk neki. Emellett anya és Charlie is folyton itt van. Egyedül csak Leah nem jár ide túl gyakran. Sam azt mondja, biztosan, mert Harry halálát jutatja az
eszébe.

-De akkor, hogy lehet, hogy te itt vagy?

-Apánk már jó pár éve halott. Nem is értem Leah reakcióját. Az utóbbi időben olyan furcsán viselkedik. A legfőbb támasza volt Jake-nek miután elmentetek. Azután egy nap Jake nagyon ideges lett, viszont Leah majd kiugrott a bőréből.

-És miért?

-Arról fogalmam sincs. Nem szoktunk mostanság farkassá változni. Sam azt mondta felesleges. Azóta, pedig amúgy is felgyorsultak a dolgok. Billy betegsége, azután meg a levél. Egyikőnk sem érti, hogy mi történt Jacobbal. Egyáltalán, hogy volt képes mindezt végigcsinálni, hisz te vagy a bevésődése.

-És mit mondott erről?

-Semmit. Azt mondta, hogy senkivel sem akar erről beszélni, még Sammel sem. Beszéltetek már azóta?

-Nem, de nem is akarok vele többé. A levélben elég világosan megkért rá, és amúgy sem beszélnék vele. Legalábbis most még nem.

-Pedig, ha itt maradtok elkerülhetetlen lesz.

-Az majd kiderül. Most menjünk, mert nagyapának gyanús lesz, hogy nem nézem meg Billyt.

-Még nem tudja?

-Nem és egyelőre nem is akarom, hogy megtudja.

-Rendben.

Ezután elindultunk a ház felé.

-Sziasztok! –köszöntem halkan amint beléptünk

Szerencsémre nagyapa éppen a konyhában volt, hogy hozzon egy nedves törölközőt Billynek. Így nem kellett megjátszanom magam.

-Szia Nessie! –köszönt fel sem nézve Jacob.

-Hogy van? –kérdeztem Sam felé fordulva.

-Rosszabbodik az állapota. A láza egyre feljebb megy. Nem tudom meddig bírja még. -közölte velem Jacob fakó hangon.

-Sajnálom. –feleltem együtt érzőn.

-Én is. Mindent. –nézett fel rám fájdalmas tekintettel.

A könnyem kicsordult és egy fájdalmas nyögés hagyta el a számat, amint belenéztem a tekintetébe.

-Ne most Jacob. Van ennél fontosabb is jelen helyzetben. –pillantottam Billyre.

-Köszönöm. –nézett ő is vissza Billyre.

A rám törő fájdalommal nem tudtam mit kezdeni, csak sarkon fordultam és elsiettem az épp visszatérő nagyapa mellett.

-Mi történt? –hallottam még nagyapa hangját.

-Csak kissé felzaklatta Billy állapota. Jobb, ha elmegyünk. Otthon találkozunk. –szólalt meg anya, majd utánam jött.

-Rendben. De hogy juttok haza?

-Majd én elviszem őket. Holnap jövök. Viszlát Charlie! –szólalt meg Sam, majd kijött utánunk.

-Köszönöm. Szia Sam!

Sam régi kisteherautójával lassan haladtunk hazafelé.

-Jól vagy, Nessie? –kérdezte anya útközben.

-Igen, azt hiszem. Ne haragudjatok, ezért a kis közjátékért. Csak sok volt ez nekem egyszerre.

-Semmi baj, Nessie. Bocsánat. Szívből sajnálom a történteket. Többször is akartam beszélni Jacob-bal, de nem lehet. Utasítani, pedig nem fogom. Kettőtöknél, már az is érdekes, hogy kibírtatok egymás nélkül ennyi időt. A falka többi tagja 2 napnál tovább nem képes meglenni a bevésődésének tárgya nélkül. Azt, pedig végkép nem értem, hogy tudott szakítani veled.

-Evvel nem vagy egyedül. –szólalt meg anya.

-Nem a te hibád Sam. Nem kell bocsánatot kérned. Ez egyedül az Ő döntése volt. Biztosan sokat gondolkodott rajta. És az érvei egyértelműek és teljesen jogosak. Őt ideköti a családja, és én nem kényszeríthetném arra, hogy itt hagyjon titeket.

-Akkor sem értem. Egyik farkas sem képes elhagyni a bevésődése tárgyát.

-A mi helyzetünk speciális.

-Igazad lehet.

Ezután senki sem szólalt meg. Már éppen beértünk Forksba, amikor anya beszélgetni kezdett Sammel.

-Az orvosok tudják, hogy mitől beteg Billy?

-Fogalmuk sincs. Műszerek nélkül nem lehet megállapítani. Sajnos egyre inkább úgy áll a helyzet, hogy Billy meghal. És még azt sem tudjuk, hogy mi a baja. Az a legrosszabb, hogy nem tudunk rajta segíteni. Pedig Jacob mindent kipróbált már.

-Miért nem vizsgálja meg Carlisle? –tette fel a költői kérdést anya. –De csak, ha ti is beleegyeztek.

A Cullen családot még mindig nem látták szívesen La Push-ban. A kivételt csak én és anya képeztük. Az indiánok, pedig nem mentek orvoshoz, amíg Carlisle volt az orvos. Az, hogy Carlisle megvizsgálja Billyt, képtelenségnek tűnt.

-Ez nem is rossz ötlet. Tőlem semmi akadálya. Leteszlek titeket és visszamegyek beszélni Jake-kel. Azután felhívlak.

-Az öregeket nem kérded meg? –érdeklődött anya

-Ez leginkább a Jacob döntése, és ha ő igen mond, akkor a tanács nem tehet túl sokat.

A kisteherautó megállt és mi már szálltunk is kifelé.
Lassan kezdett alkonyodni. Fel sem tűnt, hogy így elrepült a délután.

-Köszönjük a fuvart.

-Nagyon szívesen. Majd telefonálok. Sziasztok!

-Rendben. Szia!

Sam gyorsan megfordult a kocsival és már ment is visszafelé a rezervátumba.
Sue már bent várt minket. Én köszöntem majd bekapcsoltam a tévét és elkezdetem nézni egy természetfilmet. Nem volt túl érdekes a fóka bébik életéről szóló film, de arra kellően elég volt, hogy az agyam kikapcsoljon és csak másnap reggel a kanapén fekve ébredjek fel.

Fél órával később csörrent meg Bella mobilja.

-Szia Sam! Sikerült beszélnetek?

-Szia Bella! Igen beszéltem vele. Azt mondta, hogy megvizsgálhatja Dr. Cullen Billyt, de csak úgy, hogy ő is ott van. Így a tanács sem lesz ideges.

-Ahogy akarja. Beszélek Carlisle-val és megkérdem, hogy holnap dolgozik-e a kórházban. Ha nem akkor biztosan eljön és megvizsgálja Billyt.

-Rendben. Holnap eljöttök?

-Én biztosan. Nessie nem hiszem, hogy eljön. Eléggé megviselte a délután.

-Megértem. Akkor várunk holnap. Jó éjszakát!

-Neked is. Szia!

Amint megnyomta a Hívás vége gombot, már tárcsázta is Edward telefonszámát.

-Szia, szerelmem! Történt valami? Aggódtam már érted.

-Szia Edward! Nem kell aggódnod, jól vagyunk. Nessie már elaludt. Beszélt ma Jacob-bal, és ez kissé megviselte. Nyugalom nem lesz, semmi baja.

-Gyertek azonnal, haza. Nem akarom, hogy még egy napot ott maradjatok.

-Nem megyünk még. Billy nagyon rosszul van és nem hagyhatom itt apát. Annyira örült nekünk. Sam azt mondta, sokkal jobban néz ki mióta itt vagyunk. Odaadnád Carlisle-nak a telefont? Beszélnem kell vele.

-Persze.

-Carlisle, Bella beszélni akar veled.

-Igen, itt vagyok. Szerbusz Bella!

-Szia Carlisle! Holnap ráérsz? Meg kellene vizsgálnod Billyt. Jacob és a falka is engedélyt adtak rá.

-Nem dolgozom. Miért nem vizsgáltatták meg egy orvossal?

-Nincs szállítható állapotban. Hívtak egy orvost Port Angelesből, de az műszerek nélkül nem tudta megvizsgálni.

-Reggel indulok. Segíthetek még valamit?

-Hát lenne, még valami. Nessie ma beszélt Sammel, és mondott egy érdekes dolgot. A véleményedet akarom erről megkérdezni.

-Hallgatlak.

-Edward ott van?

-Igen, én is hallgatlak. –szólt bele a telefonba Edward.

-Sam, azt mondta, hogy egyik farkas sem képes elhagyni a bevésődése tárgyát.

-Igen, ezt már tudtuk.

-Viszont, azt mondta, hogy 2 napnál tovább nem képesek meglenni a társuk nélkül. Jacob és Nessie azonban már az első 2 napot is képesek voltak nagyobb erőfeszítés nélkül túlélni. Nessie erre, egy különös választ adott.

-Mi volt az? –kíváncsiskodott Carlisle. A hangján már hallatszott, hogy magával ragadta a tudásszomj.

-Az, mondta az ő helyzetük speciális volt.

-Hát nem mindennapi egy páros volt az biztos. –szólt közbe Edward.

-Épp ezen gondolkodtam én is. Azt akarom kérdezni, hogy ez befolyásolhatja a bevésődést? Már az, hogy a farkasok mindig emberekbe vésődtek be eddig, és hát Nessie nem teljesen ember.

-Nem tudom. Ebből a szemszögből még nem vizsgáltam meg Jacob és Nessie kapcsolatát. Ha jobban belegondolok, akkor viszont elég ésszerűen hangzik. Ha a farkasok, csak emberekbe tudnak bevésődni az, azt jelentené, hogy Jacob csak Nessie emberi részébe vésődött be. Tehát csak egy úgymond „félbevésődés” jött létre. Míg a farkas-ember pároknál „teljes bevésődésről” beszélhetünk.

-Tehát, gyakorlatilag lehetséges, hogy az ő bevésődésük sokkal gyengébb mint a többi.

-Pontosan. Valószínűleg Nessie vámpír részében nem alakult ki a bevésődés.

-Viszont akkor, hogy lehetséges, hogy Jacob hagyta el Nessiet és nem fordítva.

-Talán Jacob sem vésődött bele Nessie-be teljesen.

-Ezt nem értem, hisz Jacob teljesen farkas.

-Igen, de ha valóban csak Nessie emberi részébe vésődött bele, akkor előfordulhat, hogy nála is csak „félbevésődésről” beszélhetünk.

-Akkor az is elképzelhető, hogy az övék csak nagy szerelem, és nem életre szóló, úgy mint a többi bevésődés.

-Igen, ez elképzelhető. Utána fogok nézni. Holnap megvizsgálom Billyt és, ha lehetséges beszélek Sammel.

-Köszönöm Carlisle, akkor holnap várlak. Üdvözlöm a többieket. Szia!

-Szia Bella! –hallatszódott mindenki hangja a telefonba.

-Szia életem! Nagyon hiányzol!

-Te is nekem. Csókollak!

Azután letette a telefont és odaült az alvó Nessie mellé és nézte a tévét.
Miután Charlie hazaért hullafáradtan, beszélt még vele. Elmondta, hogy Carlisle megvizsgálja holnap Billyt, aminek Charlie külön örült, mert nagyon tisztelte Dr. Cullent.