14. fejezet

-Persze, hogy elmehetsz. –vágta rá azonnal Bella mint meghallotta a hírt.

-Nem is tudom, ott lenni egyedül. Pont most, amikor napról napra fejlődik a képességed.

-Jaj Edward, ne féltsd már ennyire. Igenis el kell mennie. Meg kell ismerni új helyeket. –szólalt meg Alice

-És persze tud vásárolni is a dilis nagynénije nélkül. –fűzte hozzá Emmett a kanapén ülve.

-Hey, hagyd békén Alicet. –förmedt rá Jasper.

-Én úgy gondolom megszavazhatnánk a dolgot. –jegyezte meg Alice

-Nessie, te szeretnél menni?

-Igen, Carlisle. Nem akarom, hogy Rachelle megsértődjön rám. Ma olyan jól elvoltam vele, és a többiekkel is.

-Ne, Rachelle miatt menj el.

-Nem miatta megyek el apu.

-Lehet, hogy ezt mondod, de nem így gondolod.

-Miért kell mindig olvasni a gondolatainkat? Állandóan ezt csinálod!

-Hagyjátok ezt abba légy szíves. –szólt rájuk anyáskodóan Esme

-Elnézést.

-Tehát ki szeretné, hogy Nessie elutazzon Bostonba?

Mindenki azonnal feltette a kezét Edward kivételével.

-Hát ezt úgy látom megszavaztuk. –mosolyodott el Alice

-Mintha nem tudtad volna. –mondta sértődötten Edward. –Amúgy, ha nem tévedek, Nessie akkor nem ér rá.

-Miért mit csinál? –kérdezte meg Rosalie

-Bálba megy.

-És én erről miért nem tudok? –kérdezte Alice. –De hisz se ruhád, se cipőd. Még táskád sincs.

-Azért mert nem megyek. Nem is volt úgy, hogy elmegyek.

-Dehogynem. Meghívtak és te igent mondtál.

-De nem velem fog táncolni Austin, hanem Rachellel. Rachelle viszont nem lesz a városban.

-Úgy bizony.

-Holnap megkérdem tőle. Szóval akkor elmehetek Bostonba?

-A döntés elég egyértelmű volt. De holnap azért kérdezd meg Rachellet.

-Rendben és nagyon köszönöm.

Másnap reggel boldogan újságoltam el Rachelle-nek a nagy hírt.

-Képzeld elmehetek veled Bostonba.

-Na ez tök jó hír.

-De akkor van a bál is. Ez azt jelentené, hogy nem tudunk elmenni. Austinnak megígértem, hogy lehet a kísérőm.

-Tényleg, annyira sajnálom. Ezt teljesen elfelejtettem. De azért elkísérsz ugye?

-Persze, majd azt mondom Austinnak, hogy beteg vagyok.

-Oké megbeszéltük. Szia!

Azután Rachelle egy ördögi mosollyal arcán elsétált a következő órájára.

-Rachelle direkt hívta el éppen Nessiet.

-Ezt hogy érted?

-Most hallottam a beszélgetésüket és Rachelle végig arra gondolt, hogy bevált a terve.

-Kihallgattad őket? Megbeszéltük, hogy hagyunk neki egy kis teret.

-Tudom, de Rachelle gondolatai csak úgy ordibáltak a fejemben. Ashleyt el sem hívta Bostonba, mert tudta, hogy bál van. Azért hívta Nessiet, hogy ne legyen ott a bálon, és így Austin pofára essen. Eddig mindig vele ment el a srác és nem akart leégni, hogy pár nélkül marad idén.

-Micsoda egy kis hárpia. Nem lehet elengednünk Nessiet, hogy győzzön Rachelle.

-Nyugi Bella, meg fogja oldani Nessie, és úgy, hogy közben megjárja Bostont is. –közölte velük Alice, aki épp Jasperrel sétált a következő órájára, és meglátta a folyosón álldogáló testvéreit.

-Sziasztok! Hogyan?

-Legyen ez csak titok. De annyit elárulhatok, hogy nagyon kreatív lányotok van.

Bella érdeklődve tekintett Edward-ra.

-Ne nézz így rám. Előlem is rejtegeti a látomását. Csak a ma délutáni tévéműsor jár a fejében. De örülnék ha elárulnád.

-Aki kíváncsi hamar megöregszik. –mondta Alice nevetve.

-Rám ez nem igaz. –felelte féloldalas mosolya kíséretében Edward. –De úgyis kiderítenem.

-Azt te csak hiszed, bátyuskám.

Az utazás napján egyre idegesebb lettem.

-Nyugalom minden rendben lesz.

-Biztos Alice. Mi lesz, ha történik valami?

-Nem fog semmi váratlan sem történni. Láttam már mindent. Elmentek a felvételire és Rachellet felveszik a suliba. Azután vásároltok, megnézitek a várost és megismerkedtek sok jó képű sráccal.

-Rendben. De szólsz, ha bármi változás van?

-Persze, hogy szólok. Na most, pedig nyomás reggelizni, mert a végén lekésitek a gépet.

A reggeli után elbúcsúztam a többiektől, és elindultam anyáékkal a reptérre.

-Bűntudatom van. –jelentettem ki amint Rachellet vártuk a reptér előtt.

-Ugyan miért?

-Mi van, hogyha én nem találom ki azt a hülye tervet, hogy Austin velem táncol és Rachelle megtanítja táncolni. Ha Rachelle csak emiatt akar elmenni erre a meghallgatásra.

-Nem miattad van. Már régóta álmodozott erről a lehetőségről. –mondta Edward.

Nem szeretett hazudni, de megbeszélték a családdal, hogy nem árulják el Nessienek, az utazás pontos okát. Az utóbbi időben annyi minden történt Nessievel, hogy ráfér egy kis nyugalom.

-Tudom, nekem is mondta már. Szegény Austin mennyire el volt kenődve, amikor megtudta, hogy „beteg” vagyok. Ráadásul előtte lévő nap jelentette be Rachelle, hogy családi program miatt nem lesz a városban a bál idején.

-Biztosan túl fogja élni. Nézz ott jön már Rachelle. Mi megyünk is. Engedd el magad erre a pár napra és lazíts. –bíztatott Bella.

-Megpróbálok. De ti is jók legyetek ám. Nem rosszalkodni, amíg nem vagyok itthon. –mondtam nevetve.

-Semmit sem ígérhetünk.

-Szia kicsim és vigyázz magadra! –köszönt el tőlem Bella.

-Sziasztok! –búcsúztam el a szüleimtől és adtam nekik 2-2 puszit.

Bella és Edward addigra eltűntek mire Rachelle odaért hozzám.

Amint felszálltunk a repülőgépre hatalmas bűntudata támadt. Két óra utazás után nem bírtam tovább és elmondtam mindent Rachelle-nek.

-Valamit be kell vallanom. –kezdtem bele.

-Micsodát?

-Az egész az én ötletem volt.

-Mi az utazás?

-Nem a bál. Austin veled akart táncolni, de nem mert felkérni. Nem akarta leégetni magát előtted, hogy nem tud táncolni. Ezért kért fel engem. Tudom, hogy rá kellett volna beszélnem, hogy veled menjen, de nem ezt tettem. Kitaláltam, hogy azt mondjuk neked, hogy velem táncol. Ő meg kér téged, hogy tanítsd meg táncolni, mert nem akar leégni előttem. Persze te megtanítod, a bál előtt, pedig elmondjuk neked az egészet és veled megy el a bálba. Így ő megtanult volna táncolni, és nem égett volna le előtted. Mindenki jól járt volna. Azzal azonban nem számoltunk, hogy te megsértődsz rám és nem beszélsz velem. Austin állandóan bocsánatot kért tőlem, amiért haragszol rám. Azután te jöttél az utazással én, pedig nem akartam lemondani, mert féltem, hogy megharagszol rám. Miattam nem mehetsz idén a bálba és Austint is becsaptam, mert megfogadtam neki, hogy elmész vele a bálba. Annyira sajnálom! Meg tudsz nekem bocsátani?
Rachelle döbbenten ült a repülőgép ülésében. Mikor kellőképp összerendezte gondolatait tudott csak felelni.

-Igen. Komolyan kiterveltétek az egészet. És én elrontottam a saját meglepetésemet. Mekkora idióta vagyok!

-Nem, dehogy vagy az. Nekem kellett volna hamarabb elmondanom ezt az egészet. Tényleg nagyon sajnálom.

-Semmi baj, az én hibám. De valamit neked is tudnod kell. Csak azért most mentem erre a meghallgatásra, hogy ne legyek otthon amikor a bál van. Nem akartam, hogy mindenki rajtam nevessen, azért mert nincs párom. Azután amikor megláttalak a suliban eszembe jutott, hogy ha téged elhívlak magammal akkor bosszút tudok állni Austinon, amiért nem engem hívott. És gondoltam, hogy igent mondasz, mert nem akarsz megbántani épp, amikor kibékültünk. Egy számító kis dög vagyok, aki a sajátján kívül még elrontotta 2 ember bálját.

-Csak egy emberét. Én nem mentem volna el a bálba.

-De miért?

-Mert nincs partnerem, és amúgy sincs kedvem hozzá.

-Biztosan találtál volna valakit.

-Most már úgyis mindegy. Úgysem tudjuk helyrehozni a hibát.

-Sajnos. A gép csak szerdán megy vissza. Ráadásul most már kedvem sincs ehhez a meghallgatáshoz.

-Hé, ha már elutaztunk, akkor legalább ez sikerüljön. Ne fulladjon minden kudarcba!

-Igazad van. Csak annyira sajnálom a bált. Austin megtanult a kedvemért táncolni, ráadásul tök értelmetlenül. Pedig, hogy készült rá.

Ezután csendben ültük végig az út további részét.

Lehajtott fejjel szálltam le a repülőről, bár gyönyörű napsütés fogadott minket Boston repterén. Csomagjaink felvétele után már hagytuk is volna el a repteret, ha nem jut az eszembe egy ötlet.