19. fejezet

Pár évvel korábban Bostonban:

-Indulhatunk drágám?

-Mindjárt, még befejezem ennek a kutatásnak a leírását, és utána mehetünk.

-Rendben. Addig megnézem, hogy reagáltak a patkányok az új vírusra. Ha szerencsénk van, akkor az elkövetkező 3 hétben megérkeznek az eredmények, és a nászutunk után friss eredményekkel folytathatjuk a kutatást.

-Remélem, hogy most már érünk el valami változást velük. Az utóbbi időben kifejlesztett vírusok nem voltak túl hasznosak számunkra. A legyengített rákos sejteket egyik sem ölte meg.

-Tudom, de kérlek ne beszéljünk többet a munkáról. Egy hét múlva már hivatalosan is Mr. És Mrs. Pattinson leszünk.

-Annyira várom már az esküvőt, drágám. Miért nem árulod már el, hogy hova megyünk nászútra?

-Mert meglepetés lesz. Ha most elárulom nem lesz semmi értelme a hetek óta tartó titkolózásnak. De én tudod mit várok már nagyon?

-Nem micsodát?

-Azt, hogy végre meglássalak abban a gyönyörű menyasszonyi ruhában, és végre összekössem veled az életem.

-Annyira szeretlek.

-Én is téged. –mondta Peter majd egy csókot lehelt leendő felesége szájára. –Most pedig megnézem a patkányokat. Addig is viselkedj jól, kérlek.

-Próbálkozom, de te is vigyázz magadra!

Peter elment a kísérleti laborba, míg Kristen befejezte a papírmunkát.

-A francba! –jött vissza alig 5 perccel később Peter vérző ujjal.

-Úristen! Mi történt? –rémült meg Kristen.

-A patkányok teljesen megvadultak. Nekitámadnak mindennek, ami mozog. Az egyik, pedig megharapott.

–mutatta a vérzőujját Peter.

-Ezzel azonnal a kórházba kell menni. Elkaphattad a vírust.

-De ma megyünk a vacsorára. Annyira készültél rá.

-Nem érdekel az a hülye vacsora. Inkább tudlak téged egészségben, minthogy részt vegyek a szüleim közös vacsoráján.

-Annyira szeretlek, Mrs. Pattinson.

-Én is magát, Mr. Pattinson. Most pedig irány a kórház.

-De ugye nem kell utána visszajönnünk dolgozni?

-Az esküvőm előtti utolsó munkanapot nem fogom túlórával eltölteni. Na gyere ne félj már annyira.

-Nem félek.

Felvették a kabátjukat, majd magukhoz vették az esernyőket, mivel kint esett mintha dézsából öntenék. Kéz a kézben közeledtek a kis Polóhoz, amikor Kristen hirtelen megállt.

-Mi az? Történt valami?

-Bent hagytam a fiókban az útlevelem.

-Majd visszajövünk érte.

-Azt már nem. Ha visszajövünk biztosan elkezdünk dolgozni. Most megyek vissza érte. 2 perc.

-Menj csak én addig elindítom a kocsit. Nem megyek el nélküled! –mondta Peter és egy csókot nyomot menyasszonya szájára.

Kristen visszasietett az irodába. Visszanézett az ajtóból, de alig látta a halvány megvilágításban vőlegényét.

Feltúrta az összes fiókot mire megtalálta az útlevelét, és már sietett is az autóhoz, amikor meglátta Petert. A férfi a kocsi mellett a földön feküdt és egy sötét árny volt mellette. Amikor meghallotta a sikoltozó Kristent egyik a pillanatról a másikra eltűnt, hátrahagyva a vérző férfit.

-Peter, Peter! –sikoltozott. Odarohant a vőlegényéhez, akinek nyakából ütemesen spriccelt a vér. Egy harapásnyom volt a sérült Peteren, aki már eszméletlenül feküdt az autó melletti tócsában.

-Hallasz engem? Beszélj hozzám kérlek! Peter szeretlek, ne hagyj itt! Kérlek térj magadhoz! Nem hallhatsz meg! Segítség!!! Valaki segítsen, kérem! Peter kérlek, ne halj meg.

Előkotorta a táskájából a mobilt, és remegő ujjakkal ütötte be a mentők számát.

Amíg kapcsolták, felültette a még mindig eszméletlen Petert és az autónak támasztotta. Keze felsérült a betontól, de nem érezte. Nem érdekelte semmi, csak az hogy Peter ne haljon meg. A pulzusát már alig lehetett tapintani, és a levegőt is már csak szaggatottan vette.

-Jó estét kívánok! Mondja el mi történt?

-Küldjenek egy mentőt, a Bostoni Víruskutató Laboratóriumhoz! A férjemet megharapta valami a nyakán és rengeteg vért vesztett. A pulzusa alig tapintható. Kérem siessenek!

-Azonnal elindítunk egy mentőautót. 5 percen belül megérkezik. Addig legyen türelemmel, és próbálja megakadályozni a további vérvesztést.

Kristen ezt már nem hallotta, mivel Peter ébredezni kezdett.

-Kristen! Mi… mi.. tör… tént? –kérdezte elhalló hangon.

-Megharapott valami, de nyugi fel fogsz épülni. A mentő bármelyik pillanatban itt lehet. Kérlek tarts ki! –felelte könnyeit nyelve.

-Ne.. nem.. láttam… semmit. Csak.. ott.. ter.. termett mell.. lettem.

-Csitt. Ne beszélj! Minden rendbe jön.

-Nem.. fog.. meg…

-Nem fogsz meghalni. Nem ismerek még egy ilyen erős embert mint te. Nem lehet hogy meghalj. Nem teheted ezt velem.

-Szeretlek Kristen! –mondta Peter maradék erejéből, majd elvesztette az eszméletét és meghalt.

-Neeee! Neee, kérlek Peter ne halj meg! Szeretlek! Ne halj meg, Peter.

Kristen sikítozott, bőgött, és véres ruháját cibálta. Teljesen sokkot kapott.

Az idegileg összeroppanó Kristen-en a kiérkező mentőautó segített. A mentős beadott neki egy nyugtatót majd a kórházba szállították.

Másnap délután egy rideg kórteremben ébredt. A csuklójába infúzió volt kötve, és mindenhol csövek voltak. A doktor pont ekkor lépett be.

-Jó reggelt! Dr. Perry vagyok a kezelőorvosa. Örülök, hogy végre felébredt. Hogy érzi magát?

-Mi történt?

-Tegnap este önt és a vőlegényét megtámadta egy állat. Fogadja őszinte részvétemet!

-Az nem lehet. Peter meghalt? Az kizárt, hisz 4 nap múlva lesz az esküvőnk.

-Sajnálom. De beszélnem kell önnel valamiről. A vérében rendellenességet találtunk. Nem tudja, hogy mitől lehet?

-Egy laborban dolgozunk. Különböző ismeretlen vírusok hatásait vizsgáljuk. Tegnap este megharapta az egyik kísérleti patkány. Épp a kórházba akartunk bejönni. Amikor tegnap felültettem az autóhoz megsérült a kezem.

Lehet, hogy a fertőzött vére belekerült a szervezetembe. De mi történt Peter-rel?

-Akkor megvizsgáljuk a vőlegénye holttestét is. Ilyet nem lehetne mondanom, de hisz maga a vámpírokban?

-Nem, de miért? Egy vámpír ölte meg Petert?

-Emberi harapásnyomot találtunk a nyakán. Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy vámpír volt, hisz nem léteznek. De lehet, hogy valaki vámpírfogakkal ölte meg. Ez sem kizárt. Most pedig ha nem haragszik mennem kell. Szólok a nővérnek, hogy kössék be az újabb altatót. Nem árt önnek egy kis pihenés, amíg meg nem találjuk a rendellenesség okát. Fogadja őszinte részvétem.

-Köszönöm.

Miután az orvos kiment a szobából, Kristen megesküdött magának, és Peternek, hogy megtalálja a gyilkost és bosszút áll.

Kristen egy hónappal később újra munkába állt. Mivel a vírus, amit a gyilkosság éjszakáján elkapott semmi rendellenességet nem okozott az orvosok kiengedték a kórházból. De azért naponta többször különböző vérműködést segítő gyógyszereket kellett szedni.

Amint visszatért a laborba Kristen elkezdte a saját, valamint a Peter-től levett vért vizsgálni titokban. Addig amíg rá nem talált egy új vírusra, ami az emberekre veszélytelen, de egy bizonyos fajra végzetes. És kezdetét vette szörnyű tervének második szakasza.