15.fejezet

-Várj meg itt, mindjárt jövök!


-Hová mész?


-Megkérdezek valamit, de nyugi itt leszek nem sokára. -sarkon fordultam és elrohantam a reptér belseje felé.


Alig egy perc múlva már a Jegyeladásnál álltam. Egy 4 fős család, egy idős házaspár és egy utazó ügynök állt előttem, de nagyon lassan haladt a sor. Majdnem 10 perc telt el, de még mindig a család állt a pult előtt.



-Siet, aranyom? –kérdezte tőlem a nénike.




-Csókolom, igen sietek. Nagyon fontos lenne eljutnom Ottawába. Este van a bálunk nekem és a barátnőmnek és még a repülőtérről is utaznunk kell.





-Diákbál. Ó azt, hogy szerettem. Ott ismertem meg Frank-et, a férjemet is. Gyere csak ide elébünk, mi ráérünk. Az nem hagyhatom, hogy te lekéssd ezt a nagy esemény.






-Ó, köszönöm. Ígérem gyors leszek.







-Hé, mi az, hogy előre engedi. –szólalt meg dühösen az utazó ügynök.








-Magának nem volt bálja, jó ember.
-De volt.
-Na és milyen lett volna, ha lekési. Egész életében sajnálta volna.
-Na jól van, menjen.
-Köszönöm. –rebegtem és örültem, hogy ilyen szerencsém van.
Amint a sor elejére álltam, a család már végzett is, így éppen én következtem.
-Jó napot kívánok! Miben segíthetek? –kérdezte tőlem a hölgy, aki a pult túloldalán ült.
-Jó napot! Mikor megy Ottawába a következő járat?
-Azonnal nézem. 3 óra múlva.
-Mikorra ér oda pontosan?
-19óra 55 perckor.
-Kérnék rá 2 jegyet.
-Csak az első osztályon van már szabad hely.
-Rendben, akkor kérek 2 jegyet az első osztályra.
-45000$ lesz.
Átnyújtottam a nevemre szóló bankkártyát és áldottam Alice képességét. Milyen jó a családban egy testvér, aki előre tudja mibe kell befektetni a tőzsdén. Ez apró pénz volt a család évtizedek alatt felgyülemlett pénzéből.
-Parancsoljon, a gépe az 5 kaputól indul kereken 16 órakor. A beszállás és a csomagok feladása miatt kérjük legkésőbb 14óra45kor jelenjen meg. Köszönöm. Viszlát!
-Viszlát!
Már rohantam is a jegyekkel egyenesen Rachelle-hez.
-Mond azt, hogy van ruhád a bálra?
-Nincs nem vettem, mivel tudtam, hogy úgysem megyek el. De miért?
-Útközben elmagyarázom, gyerünk. Alig több mint 2 óránk van a beszállásig.
Avval kirohantam a csomagjaimmal a reptér elé, és megállítottam egy taxit.
-Hová lesz a fuvar?
-A város legjobb estélyi ruha üzletébe, amilyen gyorsan csak lehet. Dupla árat fizetek, ha a legrövidebb úton megy.
Rachelle elképedve bámult rám
-Szállj be és nyomás!
-De nekem nincs pénzem estélyi ruhára.
-Nem is kell. Én fizetem. Ha már elszúrtam a közös bálotokat Austinnal, helyrehozom amit lehet.
-Köszönöm.
Ekkor már Boston utcáin jártunk. Pár perccel később megálltunk egy 3 emelet magas bolt előtt.
-Parancsoljon a legjobb bolt! Aki Bostonban jól akar kinézni az itt vásárol. Remélem találnak megfelelő ruhát!
-Köszönöm, mennyit fizetek?
-15$-t, jó vásárlást.
-Köszönjük. –odaadtam egy 20$-ost és besiettem az üzletbe Rachellel és a csomagjaikkal.

Az elkövetkező 1,5 óra avval telt el, hogy Rachelle-nek kerestük a ruhát és a kiegészítőket. Egy spagetti pántos vajszínű ruha mellett döntöttünk, ami végigkövette Rachelle alakját, és az alján habos volt. Mellé egy színben hozzáillő táskát és cipőt választottunk.
-Annyira köszönöm Nessie. Ezek annyira csodásak. Olyan hálás vagyok.
-Nem kell. Nagy örömmel teszem. Na most már mehetünk?
-Neked nem veszünk ruhát?
-Nem, én nem megyek a bálba. Mondtam már nincs párom.
-Arról szó sem lehet. Párral vagy pár nélkül nekem lényegtelen, de az biztos, hogy eljössz a bálba. Egyedül nem fogok elmenni.
-Austinnal leszel a bálban.
-De nekem el kell kísérned. Ha nem jössz én sem megyek, akár ott lesz Austin akár nem.
-Hát jó.
-Rendben. Na gyere most te jössz.

Szerencsére nekem gyorsabban találtunk ruhát. Egy pánt nélküli mélyvörös ruha mellett döntöttem, ami egyszerű, de nagyszerű volt. A selyemruhának kis uszálya volt. Az egész ruha egy anyagból állt, amit körbetekertek és szorosan a ruha tetejéhez varrtak. Így olyan volt mintha egy tipikus indiai ruha lenne rajtam. Úgy néztem ki benne mintha csak rám öntötték volna.
A megfelelő kiegészítők megtalálása után gyorsan fizettünk, majd fogtunk egy taxit és a reptérre mentünk. Pont 14óra45-re értünk oda, az utaskísérő épp csak, hogy felengedett minket a gépre.
A repülőn végre kifújhattuk magunkat.
-Hát ez meleg volt. Láttad, hogy nézett ránk az utaskísérő?
-Ha egy fél perccel később érünk oda, biztosan nem engedett volna fel minket a gépre.
-Te nem vagy éhes? Én mindjárt éhen halok. Egész nap nem ettem.
-Pont én is ajánlani akartam, hogy együnk valamit a nagy izgalmakra.
Bár nem volt szükségem semmi ételre, mivel reggel annyit ettem, hogy még 1 napig biztosan meg lettem volna élelem nélkül, emberinek kellett tűnnöm.
Miután nyugodtan felszálltunk és ettünk beszélgetni kezdtünk a bálról.
-Tudod Nessie nem tudom, hogy fogunk odaérni. Még a ruhát is fel kell valahol venni és azután ott a smink és a haj is. Őrültség volt, hogy visszajöttünk. Mire mindennel kész leszünk rég vége lesz a bálnak.
-Ne mondj ilyet! Nem ezért vettem egy gyönyörű ruhát neked.
-Tudom, és nagyon köszönöm, de biztosan nem fogunk odaérni. Maga az út vissza majd 2 óra hossza.
-Evvel nem lesz gond. Tudok egy jó sofőrt, aki gyorsan és biztonságosan vezet. És a smink és frizura kérdés is meg lesz oldva.
-Tényleg?
-Igen.
-Kik azok?
-Edward és Alice. Náluk jobb sofőrt és sminkest nem ismerek
-A testvéred fog hazavinni minket?
-Igen, mi bajod vele?
-Semmi, csak tudod valamiért olyan furcsa. Nem csak ő az egész családod. De ne sértődj meg te teljesen normális vagy. Azonkívül, hogy szórod a pénzt.
-Köszi. Nyugi ő csak vezetni fog, mi pedig hátul ülünk majd. De ha már itt tartunk nem ártana felhívnom, hogy időben kiérjenek a géphez.
Befordultam az ablak felé és már tárcsáztam is a számot. Már az első csengetésre felvették a telefont.
-Szia Nessie! Milyen Boston? Hogy érzed magad?
-Szia Alice! Jól vagyok, de nem igazán tudom milyen Boston.
-Ezt sejtettem. Gondolom ki kell menni értetek a reptérre. Épp most volt egy vízióm. Már indulunk is. Mit vigyek?
-A sminkkészletedet és találd ki, hogy a kocsiban, hogy fogod megcsinálni a hajunkat. Szólnál Edward-nak is? Kellene egy jó sofőr.
-Persze már indulunk is. Mikor ér be pontosan a gép?
-19óra55kor. Akkor ott találkozunk. Szia!
-Megbeszéltük. Szia!
Miután megnyomtam a Hívás vége gombot máris fordultam vissza Rachelle-hez.
-Mindent elintéztem. Már csak a ruhát kell felvennünk a WC-ben.
-Jól hallottam, hogy az előbb azt mondtad a telefonba, hogy „találd ki, hogy a kocsiban, hogy fogod megcsinálni a hajunkat”?
-Igen. Nyugi, Alice tudja mit csinál. Bízz benne!
-Hát jó, de ha nem sikerül.
-Nyugalom sikerülni fog. Most, pedig elmegyek a WC-re és átöltözöm.
-Itt fogunk átöltözni?
-Hát a kocsi vár minket a reptéren, szóval gondolom igen.
-Nessie, te tényleg őrült vagy! Először fogod magad és veszel 2 jegyet visszafele, ami gondolom egy vagyon volt, azután vettél nekem egy estélyi ruhát, ami szintén egy vagyon volt. Most, pedig kitaláltad, hogy egy repülőn öltözünk át, ráadásul az egyik nővéred egy autóban fog minket kicsinosítani.
-Köszi, ezt bóknak veszem. A jó cél érdekében bármire képes vagyok. Amúgy szerintem inkább kreativitás mint őrültség kérdése.
-Ez igaz, a kreatív szó tökéletesen illik rád.
-Köszönöm. Most, pedig megyek és átöltözöm.
-Én már meg sem szólalok.
Elmosolyodottam majd elmentem.
A repülőgép elejében volt a mozgássérültek részére fenntartott toalett, ami elég tágasnak tűnt ahhoz, hogy kényelmesen át lehessen benne öltözni. Amikor minderről meggyőződöttem, felhívtam Austint.
-Helló Austin, Nessie vagyok.
-Szia Nessie! Hogy vagy? Nagyon beteg vagy még?
-Köszönöm egyre jobban vagyok. És készülsz már a bálra?
-Nem, megyek el. Csak azért, hogy ott ácsorogjak? Rachelle sem lesz ott, mert valami családi programja van, és egész hétvégén nem lesz itthon.
-Annyira sajnálom! Menj el légy szíves a kedvemért!
-Hát nem is tudom. Nincs túl sok kedvem hozzá.
-Kérlek! Ha elmész ígérem lesz számodra egy meglepetésem, de ne kérdezz semmit.
-Rendben. Hányra legyek ott?
-9óra megfelel? Kész vagy annyi idő alatt?
-Nem vagyok én lány, hogy órákat szépítkezzek.
-Jól van, köszönöm. Jó szórakozást! Most leteszem. Szia!
-Oké, szia! Ja és gyógyulást!
Azután gyors átöltöztem.
-Na hogy festek?
-Észveszejtően. Ez a vörös szín hihetetlenül jól áll a hajadhoz.
-Köszönöm, most te jössz.
Fél óra alatt átöltöztünk a többi utas nem kis meglepődésére. A leszállást már mindketten az ülésükben kezdtük meg.