28. fejezet

Gyenge fény szűrődött be a függönyön, amikor ébredezni kezdtem. Amint kinyitottam a szemem, Rosaliet láttam meg a széken mellettem ülve. Carlislék hálójában voltam, amit átalakítottak kórházi szobává.
-Szia Rosalie! –köszöntem neki kiszáradt torokkal.
-Szia Nessie! Végre felébredtél. Annyira aggódtunk érted. –mondta és egy szem pillanat alatt lerakta az újságot amit olvasott, és mellettem termet.
-Mi történt?
-Beteg voltál, vagyis vagy. A repülőtéren elájultál.
-Mi a bajom?
-Azt senki sem tudja. Carlisle, Edward és Jasper ki sem mozdulnak az irodából mióta hazahoztak. Emmett is sokat bent van náluk. Minket nem engednek be, mert azt mondják, hogy figyeljünk rád és akármi változás van azonnal szóljunk. A többiek épp vadásznak. Bella nem is akart menni, csak én tudtam meggyőzni, hogy addig veled leszek, amíg nem érnek vissza. Alice, pedig szól neki, ha felébredsz. Szóval bármelyik pillanatban itt lehetnek.
Az ajtó már nyitódott is ki, amikor Rosalie befejezte. Bella süvített be rajta.
-Kicsim, jaj úgy örülök, hogy felébredtél. Ne haragudj, hogy nem voltam itt, de Alice..
-El kellett menned vadászni. Megértem.
Bella nem szólt semmit csak adott egy gyöngéd puszit a homlokomra.
-Tudom kicsim, de már itt vagyok. Nagyon sajnálom.
-Mi történt?
-Vitaminokat kapsz, hátha egy kicsit erőre kapsz. Nagyon legyengültél.
-A harapástól? De hisz Jaspernek rengeteg van, és semmi baja.
-Valami vírus volt a vámpírban, amivel téged is megfertőzött.
-De már jobban vagy szerencsére. –mondta az ajtón belépő Carlisle. –A szervezeted lassan ugyan, de valószínűleg legyőzte a vírust.
Ekkor már mindenki a szobában volt.
-Mennyire lassan?
-Egy hét alatt. Figyelj Nessie most, pedig el kell mondanod mindent arról az estéről. Nagyon fontos lehet bármelyik kis részlet is.
-Használhatom a régi módon? –kérdeztem engedélykérően.
-Persze. –mondta Carlisle és rárakta kezét a karomra. Anya is odarakta a kezét, miközben apát figyelte. Ekkor tűnt fel, hogy Alice és apa is milyen nyúzott. Apa biztosan meghallotta, mert küldött felém egy mosolyt.
A következő pillanatban már a támadás éjszakájának eseményei pörögtek az agyamban. Mindent megmutattam amit csak tudtam.
Mondhatom nem voltam túl nagy segítséggel. S bár napokig rosszul éreztem még magam, nem éreztettem ezt senkivel sem. Carlisle kivett egy hét szabadságot a kórházból, és reggeltől estig azzal törődött, hogy megtudja mi az a vírus ami megtámadt.
Egyik nap a laborban Alice és Bella bementek, hogy beszéljenek Carlisleval.

-Alice kérlek megfognád? –mondta Carlisle és odanyújtott neki egy kémcsövet.
-Persze. És most mit csinálsz épp Nessie vérével?
-Egy igen bonyolult kísérletet akarok elvégezni rajta.
-Értem.
A következő pillanatban Alice már elhomályosult tekintettel meredt maga elé. Annyira megijedt a látomástól, hogy a kezében lévő kémcső összetört és a földre zuhant.
Bella ugrott a kémcső után, de csak annyit sikerült tennie, hogy a vérminta az arcába csapódjon mielőtt elkapná azt.
-Óh, a francba. –mondta Bella majd elkezdte letörölni magáról a vért.
A többiek azonnal bejöttek a csörömpölésre.
-Mi történt Alice? Valami baj van? –kérdezte Carlisle, amint ránézett Alice rémült arcára.
-Volterrába kell mennünk. –suttogta Alice.
-De miért? –kérdezte mindenki egyszerre.
-Különben meghalok. És Bella is.
-Ez badarság. Hisz nincs semmi bajom.
-Most már van. –mondta Alice és a vérre mutatott. Rajta is ott volt a fertőzött vér.
-De hisz csak egy kis minta. És le lehet törölni. –válaszolt neki Bella.
Alice nem válaszolt csak elővette a telefonját, és tárcsázott. Mindenki érdeklődve figyelte, hogy kit hív. Egyedül apa volt ledöbbenve a hivott fél kilétét illetően, hiszen ő már kiolvasta Alice fejéből.
A hívott fél a második csengetésre felvette a telefont.
-Vérben gazdag szép napot kívánok! Itt Heidi Volturi beszél.
-Szia Heidi! Itt Alice Cullen beszél.
-Szia Alice! Miben segíthet neked a Volturi család? Talán csatlakozni akarsz hozzánk?
-Nem, köszönöm. Azonnal beszélnem kell Aroval.
-Az nem lehet. Épp túrát vezetek. De ha egy óra múlva visszahívsz beszélni tudsz vele.
-Rendben. De mond meg neki, hogy sürgős.
-Átadom.
-Köszönöm.
-Szívesen! –majd köszönés nélkül kinyomta a telefont
-Alice, mi folyik itt? Miért kell beszélned Aroval, és miért mondod azt, hogy Bellával meg fogtok halni? –kérdezte Carlisle tárgyilagosan.
-A vér fertőzött, amint már mindenki tudja. Azt azonban nem tudtuk eddig, hogy ez a vírus ellenünk lett kifejlesztve. Ezért fogunk meghalni Bellával. És ezért kell beszélnem Aroval.
-Hogy érted, hogy mi ellenünk? Aroék el akarnak pusztítani minket? –kérdezte Rosalie.
-De hát nem csináltunk semmit sem. –folytatta Jasper.
-Nem, Rosalie. A vírussal nem a Cullen családot akarják elpusztítani, hanem magát a vámpír társadalmat.
-És a vírus már az egész világon terjed. –szólt közbe Bella
-Ezt hogy érted? –kérdezte Edward.
-A különös halál esetek. Azt mondtátok, hogy támadó nem volt, csak úgy simán meghaltak a vámpírok.
-Ez igaz. De hogy kapták el.
-Úgy ahogy én. –mondtam és beléptem a szobába.
-Kicsim, neked még pihenned kellene. -mondta Edward, és tudtam, hogy csak azt akarja, hogy ne halljam meg a beszélgetésüket.
-Azokat a vámpírokat megtámadta egy fertőzött vámpír, és megsebesítette őket. Sokkal egyszerűbb mintha minden egyes vámpírt egyesével megölnének. Így van esély rá, hogy egymás között is fertőzünk. Úgy ahogy én megfertőztem a véremmel Alicet és Bellát.
-De mi nem sérültünk meg?
-Nem, de bekerülhetett a vérem a szervezetetekbe, avval, hogy az arcotokba csapodótt.
-Nessienek igaza van. Azonnal Volterrába kell mennünk. –mondta Carlisle.
-De először beszélned kell Aroval az ügyről. –közölte Jasper.
-Ezért is telefonáltam Heidinek.
-Honnan tudod Heidi számát? –kérdezte Emmett érdeklődve.
-Soha sem lehet tudni mikor kell a Volturi.
-Hé, Alice sosem állna be a Volturiba. –vette védelmébe Alicet Jasper.
-Nem is gondoltam róla.
-Fontos telefonod van. –mondta Alice és már meg is csörrent Carlisle telefonja.

-Dr. Carlisle Cullen beszél.
-Szerbusz régi jó barátom! Miben segíthetek? Heidi mondta, hogy Alice beszélt vele telefonon és kérte hogy sürgősen hívjam fel. De úgy gondoltam, te biztosan tudod az okát.
-Örvendek Aro. Igen tudom az okát. Mit tud a Volturi család a vámpír halál esetekről?
-Tudod jól Carlisle, hogy ilyen jellegű információkat még neked sem adhatok ki.
-Tudom Aro, de ha elárulnád ezeket az információkat megkönnyítenéd a kialakult helyzetet.
-Mi féle helyzet, Carlisle?
-Valaki szándékosan gyilkolja le azokat a vámpírokat. Ha valamit tudtok a halál esetekről, kérlek áruld el.
-Rendben. Az eddigi nyomozások alapján még nem találtunk semmilyen ésszerű magyarázatot a halál esetekre. De a legjobb vámpírok dolgoznak az eseteken.
-Tehát fogalmatok sincs, hogy miért haltak meg.
-Pontosan, kedves barátom.
-Mit mondasz arra, ha azt mondom, hogy mi tudjuk, hogy miért történtek a halálesetek?
-Azt hogy nagyon szívesen meghallgatnánk én és a testvéreim, hogy mi folyik itt.
-Rendben. Volterrába megyünk és ott személyesen elmondok mindent.
-Tárt karokkal várunk téged, és az egész családod.
-Két nap múlva ott leszünk.
-Renesmee is veletek jön?
Carlisle kérdően pillantott körbe, majd habozás nélkül rávágta.
-Igen, Nessie is velünk jön.
-Készítettek elő neki egy szobát. Várom mielőbbi érkezéseteket. És én is elárulok pár dolgot amint ideértek.
-Rendben. Két nap múlva találkozunk.
-Öröm lesz újra Volterra falain belül látni téged Carlisle.
-Köszönöm. Addig is viszlát, Aro.
-Viszonthallásra, Carlisle.
Majd megszakadt a vonal.
-Valami fontosan eltitkol előlünk. –mondta Jasper.
-Tudom, de ha Volterrába megyünk minden kiderül. –mondta Carlisle.
-És mi lesz azután? Mi lesz, ha tényleg meghal anya és Alice? –kérdeztem halkan.
-Erre még gondolnod sem szabad, Nessie. –mondta Esme és gyengéden megölelt.
-De miattam fognak meghalni.
-Nem fogjuk hagyni, hogy megtörténjen.
-Tudom. –mondtam zokogva, majd hagytam, hogy Esme visszakísérjen a szobába, amíg a családom többi tagja némán állt a dolgozóban.
Megfognak halni, és csak én tehetek róla.
A következő nap senki sem ment iskolába. Esme betelefonált az iskolába, hogy egy ideig nem fogunk bemenni. Mivel én meggyógyultam végre a Chicagóban összeszedett csúnya vírusból, meglátogatjuk a Canadában élő rokonokat, mert Esme nagynénikéje nagyon beteg lett. Persze a titkárnő minden közbeszólás nélkül meghallgatta, és lejegyezte a halottakat.
Délután, pedig felhívtam Christ. Miután megnyugtattam, hogy már teljesen felépültem, közöltem vele, hogy sajnos egy ideig nem fogunk egymással találkozni, és beszélni sem valószínűleg. Persze teljesen kiakadt, de miután közöltem vele a hazugságot, mi szerint családlátogatáson leszek kissé lenyugodott. Bár így is beszélnem kell vele minden második napon telefonon. Annyira gyűlöltem neki hazudni, bár tudtam, hogy ez az ő védelme érdekében elkerülhetetlen.
Este összecsomagoltunk majd másnap reggel elmentünk a reptérre, és felszálltunk a Londonba tartó járatra. Miután megérkeztünk Angliába átszálltunk a Rómába tartó járatra. A repülőtéren már két sötétített kocsi várt bennünket. Könnyen ráismertünk hiszen amellett, hogy nagyon gyors autók voltak, a szélvédőre egy papírlapra a Cullen felirat volt ráragasztva.